Csontos Márta
Rügyező fény
Csak a fény apró rügyei
koppannak szobám ablakán,
csak egy ünnepnek látszó
vasárnap hangulata nyújtózik,
s a párolgó délután aranyló
palástja libben a házak tűzfalán.
Szakadt gúnyában közeleg
a szél, a csend metszetein megfagy a dér,
sodor a körforgás lappangó indulata.
Gondolatok redőnye mögött
tombol az értelmes lázadás,
ősz könnyeibe szárad a lüktető vér.
Laza sóhajba öltözik szobám,
a dráma sokadik felvonásán táncolnak
a percek, pereg a dal agyam vakolatán.
Kétkedés köszörűjén vékonyodik
a mosoly védtelen felülete,
préda vagyok az idő harapásán.
A rügyek, mint apró tűzkövek
ölelik a tér vastagodó derekát,
biztonságom héja alá ül a magány.
Csak a várakozás bujkál
apró cellám rácsai közt,
s lelkembe szökik az alkotó vágy.